Ugrás a fő tartalomra

Vigyázz, mit ejtesz ki a szádon!

Sziasztok! 
 Egyenlőre még nem tervezek bemutatkozást írni. Bár ez a blog rólam fog szólni, de arról, ami a fejemben van illetve volt. Először is, pár információ rólam: egy 13 éves lány lennék, 1 évig voltam bulimiás, fél évig orthorexiás és szintén fél évig anorexiás. Jelenleg mindháromból gyógyulok, de leginkább az utóbbiból. 
 Mint már említettem, ez a blog rólam fog szólni, megosztom a ,,Nagyvilággal’’ a kis titkomat, történetemet. Hogy hogy jutottam el idáig, kik ,,segítettek’’ hogy idekerüljek, és hogy ez mennyire komoly dolog. Az anorexiánál nincs halálosabb mentális betegség. (Még a depressziót is felülmúlja.) Mert igen, ez bizony egy betegség, nem egy túlreagált valami. Erre nem mondhatják azt, hogy ,,semmiség’’. Én igazán tudom, és azért osztom meg veletek ezeket, hogy más is tisztában legyen az evészavarok súlyosságával. Sajnos időhiányban szenvedek, nagyon be vagyok táblázva, de nem fogom elhanyagolni ezt az oldalt! :) Megpróbálom gyorsan (najó, viszonylag gyorsan, mert hosszú történet) leírni a múltam, hogy tudjak egy ilyen... hmmm... napló féleséget vezetni a gyógyulásról. Azt terveztem, hogy néhány képet is fel fogok tenni, úgyhogy szívem szerint kiírom ide ezt: !!!TRIGGERING WARNING!!! Aki tudja mit jelent, ez annak szól! Na de, hogy ne váljunk el egymástól olyan depressziósan... Ha majd lesz rá igény, fogok papolni az önbizalomfejlesztésről, pozitív gondolkodásról, adhatok néhány tippet, vagy nem is tudom. :D 
Találkozunk nem sokára. 

Megjegyzések

  1. Húha, alig várom(: Ez az első bejegyzés kezdésenek nagyon jó lett, csak így tovább! Vagy jobban!(;

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit, miért? III. rész

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KÉPEK MÁSOKAT FELZAKLATHATNAK, illetve TRIGGERING WARNING! Csak saját felelősségre tekintsd meg!   A nyáron összesen 6 kg-tól szabadultam meg. Néha-néha egy binge-purge is becsúszott, de akkoriban rászoktam a dohányzásra, ami csillapította az éhségemet.   Júliusban megtartottam életem első víznapját (fast => csak vizet fogyaszthatsz aznap). Összébb akartam szűkíteni a gyomromat, mert másnap csináltatni akartam apukámmal néhány jelentkezési képet, modellügynökségekhez. Mint már írtam, ez volt az első fastem, nem bírtam túl jól, amikor készültek a képek én megszédültem és elájultam. Apa nagyon megijedt, azt hazudtam neki hogy aznap nem ittam túl sok vizet, azt hittem, hogy elhitte, de természetesen nem. Még két ilyen ájulásom volt. A második alkalomkor bingeltem —> hánytam, de úgy, hogy reggel egy marék hashajtót bevettem. Meg alkoholt is ittam. (Khm, igen, nagyon okos volt tőlem.) Már feküdtem volna le, amikor elviselhetetlenül elkezdett csikarni a hasam, hat

Mit, miért? I. rész

Sziasztok! :)   Először is, szeretném megköszönni mindenkinek a megtekintéseket! Hűha, néhány nap alatt több, mint 50-en láttátok! Ez szuper eredmény szerintem. Na, de nem is papolok tovább, elkezdem mesélni a történetemet.   Tisztázzuk, hogy én soha nem ettem ,,jól’’. A szüleimtől nem tanultam meg semmit. Édesanyám élete felét az anorexia rabságában töltötte, 25 évig volt evészavara. Akkor kezdett el enni, amikor terhes lett velem. Vagyis inkább bingelt, mert élvezte hogy végre ehet, idézőjelesen, mert na, addig is ehetett volna.   Szóval nem ettem normálisan. Oviban még nem voltam pufi, magas voltam, mióta az eszemet tudom magas vagyok. Első osztályban viszont már kezdődtek a bajok. Valamiért többet már nem voltam hajlandó megenni a főtt ételt, helyette mindenféle édességet tömtem magamba, mértéktelenül, reggeltől estig. (Dörmi, Paula boci puding, Riso, Kinder Maxi King, Kinder Bueno, Túró Rudi...stb) Első végére fel is szedtem valamennyit. Fogalmam sincs mennyit, mert akkor még nem